avagy Történelmi séták Erdélyben
Iskolánk 25 hetedik osztályos tanulója 3 kísérővel egy csodálatos és felejthetetlen utazáson vett részt Erdélyben, 2025. május 26. és május 30. között, a Határtalanul program keretében.
Utazásunk célja az volt, hogy megismerhessük a határon túli magyarság történelmét, kultúráját, mindennapi életét, és hogy gyönyörködhessünk a csodálatos természeti adottságokban. A programot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul! nyertes pályázatából tudtuk megvalósítani Magyar Kormány támogatásával. Az előkészítő órán megismerkedtünk Erdély történelmével, interaktív feladatokat oldottunk meg párokban, illetve kis csoportokban a történelmi Magyarországgal, Erdély történelmével, az ott élő emberekkel kapcsolatban. Tanítványaink utazásunk során idegenvezetőkké is váltak, hiszen az utazást megelőzően felkészültek a meglátogatni kívánt városok és helyek nevezetességeiből és érdekességeiből, melyet a helyszínen mondtak el társaiknak. A 30 éves jubileumi évünkhöz kapcsolódva vállalásunk az volt, hogy 30 km-t teszünk meg gyalog. Ezt a vállalást túl is teljesítettük, hiszen pontosan 47 km-t és 74 028 lépést tettünk meg utunk során.
2025. május 26-án reggel 6 órakor búcsút intettünk szeretteinknek, s elindultunk a várva vár kirándulásunkra. Többen voltak közöttünk „rutinos” utazók, voltak olyanok, akik számára még ismeretlen volt az ország, sőt olyanok is akadtak, akik még szüleik nélkül soha nem utaztak ilyen hosszú útra. A buszon, az útiokmányok ellenőrzését követően utunk első programjaként Nagyváradon a híres Kanonok soron mentünk végig. Idegenvezetőink, Jázmin és Réka, elmondták, hogy a 253 méter hosszú folyosó 56 pillérből áll és 10 épületet köt össze, melyet több szakaszban építettek, több mint 100 éven át a kanonokok számára. Ők a római katolikus papok tisztségviselői voltak. Ezt követően a Római Katolikus Székesegyházat néztük meg, ahol imádságra és elcsendesedésre is volt lehetőségünk. Szent László szobránál Pista bácsi mondott nekünk érdekességeket, majd a botanikus kertben tettünk egy sétát, ahol bibliai növényeket csodálhattunk meg. A játszótéren pedig egy kis kikapcsolódásra volt lehetőségünk.
Utunk második állomása a „szép város” Kolozsvár volt, ahol a főtéren megtekintettük a Mátyás királyt és katonáit ábrázoló szoborcsoportot. Ezután betértünk a gótikus stílusú Szent Mihály templomba, majd a híres Babes-Bolyai Tudományegyetemre látogattunk el. Városnézésünk során, a nagy tereken még cigánykereket is vethettünk, de szebbnél szebb épületekre és történelmi kincsekre is bukkantunk. Ilyen például Mátyás király szülőháza, mely Kolozsvár legrégebbi emeletes háza, vagy nagy fejedelmünk, Bocskai István szülőháza. Idegenvetős társainktól itt is érdekességeket hallhattunk híres magyarjainkról. Kissé fáradtan érkeztünk meg Nagyenyedre, a szálláshelyünkre, ahol ízletes vacsorával vártak bennünket szállásadóink. A nap befejezéseként kisebb túrát tettünk a városban.
Erdélyi tartózkodásunk második napján a magyarlapádi testvériskolánkba látogattunk el. A kedves fogadtatás és az ízletes kalács elfogyasztása után átadtuk személyes ajándékainkat, könyveket és pólókat, majd Borbándi András tiszteletes bácsi mesélte el nekünk a templom és az ökoház történetét. Időközben megérkezett tiszteletes bácsi vizslája is, aki nagyon barátságos volt, s így kutyasimogatásban is volt részünk. A templomban énekeltünk és imádkoztunk is.
A település műfüves focipályáján nagy rangadó volt, hiszen focicsatát vívtunk a magyarlapádi diáktársaink ellen. A barátság és a testvéri kapcsolatok ápolásának érdekében hagytuk őket győzni. 😊 Ezt követően irodalmi és történelmi csatát vívtunk vegyes csoportokban, ahol erdélyi és hajdúnánási diákok együtt küzdöttek a fődíjért. Természetesen a magyar himnusz közös éneklése sem maradhatott el közös és jó hangulatú programunkról. Búcsút intve társainknak Torockóra vezetett utunk, ahol a néprajzi múzeum csodálatos gyűjteményét tekinthettük meg. A múzeum udvarából kitekintve elénk tárult a hatalmas Székelykő, aminek jellegzetes formája miatt, a faluból nézve itt kétszer kel fel a nap. A faluban tett sétánk során, megtekinthettük a tájra jellemző épületeket, majd finom lángost és kürtöskalácsot kóstolhattunk. Torockószentgyörgyön megkoszorúztuk az egyik legnagyobb magyar polihisztor, Brassai Sámuel szülőházánál található emléktáblát, majd a református templomban hallgathattuk meg a vár érdekes történetét. Rövid sétát tettünk a vár felé, azonban a szeles és kissé esős időjárás miatt sajnos nem tudtuk a várat közelről megtekinteni. Túránk során viszont láthattuk távolról a Tordai hasadékot, melyhez a következő napon látogattunk el. Napunkat a nagyenyedi vár falainak körbejárásával, valamint a híres református kollégium megtekintésével zártuk.
Utazásunk harmadik napján Erdély csodálatos természeti kincseivel ismerkedhettünk meg, a Tordai Sóbányával, valamint az előbb említett Tordai hasadékkal. Nagy izgalommal vártuk a sóbányába való belépést, s nem csalódtunk a látványban. A bányának összesen 5 tárnája van, a só kitermeléséhez csak kézi erőt és lovakat használtak korábban. A vállalkozó kedvű diákok 13 emeletet lépcsőztek lefelé, miközben érzékelhettük a sóbánya levegőjének gyógyító hatását, mely a légzőszervi megbetegedésekre kiváló. Ezen a szinten kapott helyet a minigolf és tollaslabda pálya, asztalitenisz és biliárdasztalok, valamint a templom. Újabb 4 emeletnyi lépcsőzés után egy csónakázótó tárult elénk, ahol kipróbálhattuk a visszhangot is. Ezt követően a Tordai hasadékhoz vezetett utunk. A hasadékban tett túránk során megcsodálhattuk az élővilágot, a patakon függőhídon kelhettünk át. Sajnos időnk rövidsége miatt nem tudtunk végig menni a hasadékon, azonban így is lenyűgöző látványban volt részünk. Egy valamire mindenképpen rájöttünk ezen a napon, mégpedig arra, hogy lefelé menni mindig könnyebb, mint felfelé. A buszhoz vezető utat néhányan kisebb pihenővel tettük meg, s kellemesen elfáradva kezdtük meg a közel 4 órás utunkat Székelyudvarhely felé, így volt időnk kipihenni a túra fáradalmait. Újabb szállásunkon ismét ízletes vacsorával vártak bennünket.
Talán a legemlékezetesebb napunk, a kirándulásunk negyedik napja volt. A Gyilkos tóhoz vezető utunk során lélegzetelállító tájakat csodálhattunk meg a szerpentines utak mentén. A zetelaki víztározónál két medvebocs kíváncsiskodása állította le a forgalmat. Így elmondhatjuk, hogy medvével is találkoztunk! Majd a gyergyói medencében található gyergyóújfalvi kőfejtő látványa tárult elénk. Elmondhatjuk azt is, hogy ezen a napon a felhők között is jártunk, hiszen Gyergyószentmiklósnál a felhők között készíthettünk fényképet. A Gyilkos tónál Kristóf volt az idegenvezetőnk, így megtudhattuk, hogy miért is kapta ezt a nevet a tó. Majd 4 kóborkutya kíséretében elindultunk a Békás szoros felfedezésére, melyről Gergő mondott el nekünk érdekességeket. Elmondhatjuk, hogy varázslatos helyen jártunk, hiszen utunk magas sziklák közt vezetett, s az esőzések miatt megduzzadt hegyi patak végigkísért bennünket, nemcsak a kutyák. Útközben hasznos és kevésbé hasznos emléktárgyak vásárlására is lehetőség volt a bazársoron. Mielőtt szálláshelyünkön a finom vacsorát elfogyasztottuk Csíksomlyóra látogattunk el, ahol a kegytemplomban sajnos kevés időt tudtunk csak tölteni, hiszen az esti mise kezdetére értünk oda. A templom mellett is található szentelt víz a hívők számára, mely lehetőséggel katolikus társunk élt is. Bár elfáradtunk a hosszú túránk során, vacsora után Székelyudvarhely nevezetes helyeinek meglátogatására indultunk. Pista bácsi elmondása szerint a helyi fagyizó a „világ legjobb fagyizója”, így természetesen nem hagyhattuk ki ezt a finomságot sem. Nem is csalódtunk, s nagy meglepetésünkre a falakon isten igéjét is olvashattuk. A Szoborparkban Erdélyhez kapcsolódó nemzetünk nagyjait láthattuk, ahol szavazással döntöttük el, hogy kinek a szobrához helyezzük el koszorúnkat. Választásunk Hunyadi Jánosra esett. A Vasszékely szobráról is meghallgattuk társunk érdekes előadását, majd itt is elhelyeztük koszorúnkat. A városban tett sétánk során láthattuk a Református kollégiumot és a katolikus gimnáziumot impozáns épületét is.
Utazásunk utolsó napjának reggelén már nem ébredtünk olyan frissen és üdén, de készen álltunk a hosszú utazásra. A napot Tamási Áron szülőhelyén, Farkaslakán kezdtük, ahol nagy meglepetésünkre egy kedves család adományaként igazán ízletes kürtöskaláccsal és limonádéval vártak Bennünket. A finom lakoma után Dórika mesélt nekünk a híres íróról, majd a két öreg tölgyfa alatt található síremlékénél helyeztük el koszorúnkat. Utunk Szovátára, a híres üdülőközpontba vezetett, ahol a Medve tó történetét Gyuritól hallgathattuk meg. A körbejárása után az üdülőövezet villái között tettünk sétát. A buszra felszállva Hajdúnánás felé vettük az irányt, s bár fáradtan, de felejthetetlen élményekkel este 7 óra körül értünk haza.
A projekt zárásaként a csoport fagyizáson és egy vacsorán vett részt, ahol élményeinkről és tapasztalatainkról beszélgettünk, összehasonlítottuk a székelyudvarhelyi világhíres fagyit a hajdúnánásival, valamint ízletes vacsorát fogyasztottunk. Az iskola közösségének az utolsó tanítási napon, június 20-án számoltunk be utazásunkról, a fényképekből összeállított videónkkal. Az alábbi linken a fényképeinkből összeállított videó látható:
Határtalanul! 2025.0526.-2025.05.30. – SD 480p.mov
