Merre is jártunk? Egyszerűen közel s távol. Bővebben…
Június 2-án a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjteménybe látogattunk el és egy múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt Kalóz Fruzsina vezetésével. A pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó hagyományokat elevenítették fel számomra. Büszkeséggel töltött el, hogy otthonosan mozognak a gyerekk az ünnepekhez és jeles napokhoz kapcsolódó kérdésekben. A villámkérdések megválaszolása után következett a pünkösdi király és királyné megválasztása. A fiúknak és a lányoknak ügyességi feladatokat kellett teljesíteniük (pl. akadályugrás, páros erőpróba), hogy a végére elnyerjék a királyi címeket.
Június 5-én egy szeretetteljes meghívásnak tettünk eleget. Kerékpárra pattantunk és meg sem álltunk Hajdúdorogig. Kellemes, mondhatni nyárias időben vágtunk neki a távnak Molnárné Magyar Krisztina, volt osztályfőnökük vezetésével. Nagyon megörültünk, amikor megérkeztünk úti célunkhoz. Az utcába bekanyarodva már el sem téveszthettük a helyszínt, mert tárt kapukkal, hatalmas mosollyal és léggömbökkel, lampionokkal feldíszített hűs árnyékban vártak minket. Megmentőnk volt a jéggel behűtött limonádé utazásunk után. Ez a nap nem is lehetett volna csodálatosabb! A gyerekek óriási vízibombacsatát vívtak, ami során bírói döntésemmel a lányok győztek. Nevetgéltek, beszélgettek és vízi pisztolyokkal hűsítették egymást. Vendéglátóink, Szalka Tamás, Szalkáné Kovács Judit, Rehó Zsolt és
Rehó-Kovács Katalin, minden jóval elhalmoztak: slambuc, uborkasaláta, több liternyi friss limonádé, jégkrém, finom kávé és nem maradt ki a születésnaposok köszöntése sem dobostortával. Köszönjük meghívásukat, odaadó munkájukat, az egész napos program megszervezését, türelmüket és a szeretetvendégséget. Búcsúzóul 1-1 bíztató öleléssel vágtunk neki a visszaútnak. Zsolti bácsi végig kísért minket autóval. Úton hazafelé, meg-megállva bíztató szavakkal tartotta bennünk az erőt. Reméljük, jövőre is ilyen csodás napot tölthetünk el a szomszédos városban.
Következő úti célunk Sárospatak volt június 13-án. Izgatottan vágtunk neki az utazásnak, ami során megcsodáltuk a Zempléni – hegység lankáit, a szőlő- és bodzaültetvényeket és a lassan araszoló Tisza és Bodrog folyót. Első megállónk a sárospataki vár vagy más néven Rákóczi-vár volt, ami a magyarországi késő reneszánsz építészet legértékesebb alkotása. Sárospatak legjelentősebb műemléke és a magyar nemzeti örökség része. A várkertben elfogyasztottuk az otthonról hozott szendvicseket, majd megkezdtük vártúránkat. Első helyszínként megtekintettük a Vörös-tornyot, ami az évszázadok során épült, szépült. Árpád – házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt kápolnában megismertették velünk Szent Erzsébet életét és a nevéhez fűződő rózsa legendáját. Ezt követően átmentünk a lovagterembe, ahol tárlatvezetőnk
csoportunk felé egy kérést intézett: „Énekeljünk el egy éneket, mert nagyon szép a terem akusztikája!” Kissé meglepődtek a gyerekek a kérés hallatán, de a kezdeti bátortalanságot leküzdve egy budapesti gimnazista csoport előtt elénekeltük iskolánk indulóját, a Vezess, Jézusunk, kezdetű egyházi éneket. Mondanom se kell, hogy milyen büszke voltam az osztályomra, amikor dicsérő szavakkal díjazták énekünket. A torony tetejéről csodás panoráma tárult elénk. Az I. Rákóczi György ágyúöntő műhelyben megtekintettük az eredeti épületmaradványokat és a felszínre hozott az ágyúöntő műhely működéséhez kapcsolódó tárgyi emlékeket. Zárásképpen a várban működő Magyar Nemzeti Múzeum állandó
kiállítását néztük meg, ami a „Rákócziak dicső kora” címet viseli. Mint ahogy a cím is tükrözi nem csak II. Rákóczi Ferencről és az általa vezetett szabadságharcról szól, hanem a magyar történelemben oly jelentős szerepet vitt Rákóczi-családról is áttekintést ad a kiállítás. Már javában delet ütött a toronyóra, amikor megálltunk Rakamazon ebédelni. A hátralévő időt Tokajban töltöttük a Tisza-parton, kikapcsolódtunk egy kicsit a pörgős hétköznapokból. Ha arra jártok, ne hagyjátok ki a finom bodzavirág fagylaltot!
Kedvünk és erőnk még bírta, így június 16-án újból útnak indultunk. Meg sem álltunk a Debreceni Református Kollégium Múzeumának bejáratáig, ám előtte nem maradhatott el sétánk végén a Milleniumi szökőkút előtt és a Debreceni Református Nagytemplom lépcsőjén készült csoportkép. Számos állandó kiállítást megtekintettünk, amely között volt egyházművészeti, iskolatörténeti és nyomdászati tárlat is. A Himnusz születésének 200. évfordulójára készült kiállítás a Debreceni Református Kollégiumban őrzött dokumentumok segítségével mutatja be Kölcsey Ferenc és nemzeti imádságunk debreceni kapcsolatait. A
város, a lakóház, a kollégiumi diákélet és oktatás emlékei mellett a Himnusz szellemi gyökereire is kitekint. A vitrinekben többnyire eredeti tárgyak láthatók, amelyeknek jelentős részével Kölcsey egykor személyesen is kapcsolatba került. Az ódon falak között tanultak irodalmunk jelentős alakja is: pl.: Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre és Móricz Zsigmond is. Hatalmas történelmi jelentőséget is őriz a kollégium épülete, mert az emeleten található az Oratórium, ami egy nemzeti emlékhely. Az imaterem fő ékességei közé tartoznak az 1848/49-es szabadságharc két nemzetőrzászlaja, itt készítették elő a Hasburg – ház trónfosztását és arra a padra is leülhettünk, ahol Kossuth Lajos is helyet foglalt. Szívből ajánlom minden refis kisdiákunknak, hogy legalább egyszer
látogassatok el ide, mert sok – sok hasznos információt hasznosíthatok későbbi tanulmányaitok során.
Bacsóné Szabó Anikó
