„Talán kicsit misztikus megközelítés , de a bábszínház mindig a teremtésről szól, hiszen minden történetében megmozdul egy báb, az élettelen életre kap. Ez tulajdonképpen az Isten munkájának leképezése, a világ csodája. „
(Gimesi Dóra)
A Hajdúnánási Református Általános Iskola és Óvoda 3.a és 4.a osztálya nagy lelkesedéssel indult útnak 2024. szeptember 26-án Debrecenbe, a Vojtina Bábszínházba.
A színház varázslatos világa, hangulata ámulatba ejtette a gyerkeket. Ahogy beléptünk a nagy ajtón, a hatalamas bábok, díszletek, ismert meseszereplők „néztek ránk”.
A különleges fogadtatás által, hamar feloldódott mindenki. Hiszen hegedűvel, énekkel, tánccal kedveskedtek a színház színészei érkezésünkkor. Az „Elmúlt a nyát, itt az ősz, kampós bottal jár a csősz” című játszószínházi foglalkozás tánccal, muzsikával indult, majd a harsány kisbíró dobolása hívta közelebb a szüretelőket. Mivel minden gyümölcs megérett, ezért a gyümölcsszüret előtt a csősz vigyázott a termésekre, aki gyakran elaludt munka közben. Nagy kíhívás volt a gyerekek számára, hogy el kellett csenniük az arany szőlőszemeket a csősz botjáról úgy, hogy az, ne ébredjen fel. Majd a kalapját tüntették el és így tovább, míg fel nem ébredt. A mulatság vendége volt a huncutságokkal telt borbély, aki tejszínhabot kent borotvahab helyett a kalaptolvaj arcára, majd fakéssel leborotválta azt. Ott volt a portékás asszony, aki fakanalakat árult és szépítő krémeket, amitől minden gyerek kormos vagy barna kenőcsös lett.
Csodájára jártunk a táncos törpepárnak és hivatalos volt a bálba a szőlőcsősz, és a muzsikusok is. Együtt táncolt vidáman mindenki. Majd pihenésképpen, kis csoportokban kukoricacsutkából, csuhéból, szalmából egyszerű állatjelmezeket készítettek és aztán beöltözve folyatatódott a mulatság.
A rítusjátékok által a gyerekek megtapasztalhatták a magyar népszokások őszi ünnepköréhez köthető, szertartásrendet követő eredeti folklórszövegeket és muzsikát, illetve az énekek felhasználásával szerkesztett dramatikus foglalkoztató játékokat. Búcsúzóul szőlőlével kínáltak bennünket, amit szívesen elfogadtunk, hisz kellemesen elfáradtunk.
Tanulmányi kirándulásunk második állomása szintén a színház épületében, a „fényes teremben” egy 100. születésnap alkalmából készült, életmű kiállítás helyszínén folytatódott. Ki ne ismerné Kemény Henriket, a Kossuth-díjas, Kiváló és Érdemes bábművészt, aki virtuóz játékával , a tradíciót megtartva beemelte a nemzetközi, világszínházi szférába Vitéz László figuráját.
Az életműve megtekintése és a szakvezetés által megtapasztalhattuk, a vásári játék örök érvényű , a néző és a színpadi cselekmény egymásra hatását, azt, hogy függetlenül a társadalmi helyzettől, vidéktől, várostól , életkortól, a játék generációkról generációkra haladva működik. Minden, ami a tárlaton látható az Ő keze munkája. A közel 150 év bábos történelme, a háromgenerációs család érzékeny, törékeny, közönségüket fantasztikusan szerető világa tárul fel előttünk. Nagy élmény volt mindezt élőben látni.
Záró programként ellátogattunk a Debreceni Református Nagytemplomba. Csodálatos makettkiállítás állomásain keresztül, bibliai helyszínek gazdag tárháza tárult elénk. A templom tetejéről páratlan szépségű volt a város látképe.
Megcsodáltuk mindkét orgonát, Kossuth székét és részesei lehettünk az egyetemisták hittan órájának. A harangokat nem hallottuk szólni, de így is élményekkel gazdagon jöttünk ki Isten Házából.
Ellátogattunk a Nagytemplom háta mögött található, a nagytemplomi egyházközség által fenntartott könyvesboltba és kávézóba, ahol a gyerekek vásárolhattak igés kártyákat, könyveket, könyvjelzőket, tollakat. Magyarországon ez az egyedüli hely, ahol kapható Szabó Magda süteménye, őrizve ezzel az írónő emlékét, hangsúlyozva reformátusságát, valamint a Nagytemplomhoz és Debrecenhez fűződő szeretetét.
Tartalmas, vidám napot töltöttünk együtt. Gyönyörű napsütéses idő volt és csodás, őszi színekkel ölelte körül a Nagytemplomot a sok-sok sárguló, növény, aranyló avarszőnyeg.
E szép emlékképekkel a szívünkben indultunk el az állomás felé.
Feketéné Áfra Piroska, Barta Enikő, Józsi Viktória, Dráviczki Csaba
2024. szeptember 27.
