Iskolatörténet
A XVI. század elején a hajdúk letelepedése előtt Nánáson is mint monostorral, plébániával rendelkező településen működött iskola.
A reformáció idején a városi plébániai iskolák szinte kivétel nélkül protestánssá lettek.
A hajdúsági iskolák működésére vonatkozó írásos dokumentumok csak a XVIII. század elejétől állnak rendelkezésre.
A debreceni kollégium partikulájaként működő nánási iskola a kollégium által kibocsátott rendszabályokhoz igazodott. A iskolai törvények betartását, azok ünnepélyes felolvasásával is biztosítani kívánták.
A növendékeket a debreceni kollégiumból hozott rektor oktatta. A nánási iskola első ismert rektora Szenczi Márton volt.
A nánási partikulának az 1700-as években öt osztálya volt. Ezek közül az ábécéseket tekintjük az alsó fokú elemi iskolának, a további négy osztály a középiskolai osztálynak felelt meg.
A protestáns iskola sajátossága volt - a Tiszántúli Református Egyházkerületben is - a nyilvános vizsga, melyet általában a templomban tartottak, s amire az egész év folyamán gondosan készültek. Elsődleges cél az volt, hogy az iskola számot adjon a tanulók munkájának eredményességéről a nyilvánosság előtt.
Az elemi oktatás, az olvasás, írás és vallás elemeinek tanítására terjedt ki, ami részben anyanyelven történt. Az alsóbb osztályokban is elsősorban latinul beszéltek.
A tanórák száma elég magas volt. Délelőtt és délután 2-2 órát folyt a tanítás, heti 24 órában. A tanórához számított a vitatkozásra, magántanulásra fordított idő is.
A református iskolákban a kötetlen előadásmód elsajátítása mellett, a gondolatok írásbeli kifejezésének gyakorlására is figyelmet fordítottak. A tanítás negyed részét az írásbeli dolgozatoknak szentelték
Az Istentiszteletek meghallgatására nagy súlyt helyeztek, különös az ének tanítását szorgalmazták. Délután tartották a zenei gyakorlatokat és a színi előadásokat.
Az iskolában szigorú rend uralkodott. A testi fenyítést 1851-ig alkamazták. A tanulókat az előírt öltözködés, hajviselet és életmód betartására kötelezték.
A diák "hajnali derengéskor" kelt. Reggel 6 óra tájban gyakran reggeli nélkül indult iskolába. Hat óra után már ott volt a fűtetlen, gyakran nyitott ablakú tanteremben, ahol a magával hozott zsuppszalma csomókat a földre rakta. Az egyikre ráült, a másikkal a lábát melengette. Térdére helyezte a viasszal bevont táblát, előszedve öve mellől a réz íróvesszőt, elkezdte tollbamondás után az írás gyakorlását.
A 17-18. század fordulójától számos tanítót és papot találunk, akik segítették az oktatás fejlesztését. Így például:
- Paksi István, református lelkész
- Putnoki János és Rápolti Papp Mihály iskolaszéki elnökök, kálvinista prédikátorok
- Dobrai István, iskolaszéki elnök és lelkész
- Diószegi Sámuel, prédikátor, tudós, az első magyar füvészkönyv szerzője (barátja, Csokonai Vitéz Mihály és sógora, Fazekas Mihály többször meglátogatták Nánáson.)
KÖNYVAJÁNLÓ
Buczkó József: "Akin átsugárzott az evangélium ereje" (50-87. oldal)
Ajánlott oldalak:
