Korai ébredés… pontosabban: alig aludtunk… tele vagyunk izgalommal, várakozással… szülőknek búcsút intünk… vonat indul: 6.41…három órás utazás…vidám beszélgetések…8.41 – Mikor érünk oda?… 9.43 Nyugati pu.: leszállás…szaladunk… -Honnan indul a 4-es villamos?… kedves emberek segítenek… felszállunk… az ablakon keresztül ámulunk…csodáljuk a fővárost…Boráros tér: leszállunk…előttünk hömpölyög a Duna…messzebb a Gellért-hegy, a budai vár, előtűnik a Mátyás-templom tornya…ismét ámulunk…Döntünk: mit nekünk villamos!… lendületes séta a Duna partján… Végül is még van fél óránk az előadásig!…fotó mindenhonnan…szaladunk…. 10.50 megérkezünk… Gyors regisztrálás, mosdó, pár falat… 3. emelet, karzat… lehuppanunk…itt vagyunk a Nemzetiben!…11.00 függöny gördül…kezdődik… Pazar
díszlet, jelmezek, világítás, lendületes színészi játék…Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde…újra ámulunk…Tünde gyönyörű, ám Csongor csak vándorol és vándorol…az élet értelmét keresi…Nevetünk: ez az Ilka, no meg Balga igazán jópofák, az ördögök meg viccesek…Mirigynek az a dolga, hogy boszorkány
legyen…az életben is vannak akadályok…sok száz gyerek csöndben figyel…igazi élmény…az első felvonás elröppen…nagy taps…szünet…Végre körülnézhetünk…ámulunk és bámulunk…káprázatos a Nemzeti Színház!…a második felvonás kicsit filozofikus…végül Csongor értelmet talál az emberi kapcsolatokban, a
szerelemben, a boldogságban…Ez igazán jó hír a kamaszoknak…Óriási taps…alig tudjuk otthagyni…aztán szaladunk, mit szaladunk, rohanunk!…éppen elértük a Tokaj IC-t!…pedig jó lett volna maradni!… McDonald’s elmaradt…Hazaút…véget nem érő nevetések…játék…beszélgetés…hotdog és paradicsomleves a vasúti büfében…nevetünk…megérkeztünk… fáradtan zuhanunk anya karjaiba…Ilyen egy feledhetetlen nap!…az üzenet is feledhetetlen: „ A sötétben szikra is világít, jó reményem el ne hagyj.”…tudott ez a
Vörösmarty!
Zsuzsa néni, Laci bácsi és a 8. osztály
