Alig mentél el közülünk, máris hiányzol,… szinte el sem hisszük, hogy a Drága Inci nénink nincs többé…
Ha te valahol ott voltál, nem tudtuk azt nem észrevenni:… mosolyogtál, …bátorítottál,… vigasztaltál, …mindenkihez volt jó szavad.
Elképzelhetetlen erővel, energiával, jókedvvel élted a mindennapokat, pedig sokszor neked sem volt könnyű. Mondtuk is gyakran: „Hihetetlen ez az Incike! Róla kell példát vennünk!
„ Mindenre van erőm a Krisztusban…”- a Szentírásnak ezt az igéjét írjuk fel sírfeliratként a szívünkben lévő emléktábládra.
Vérbeli pedagógusként nem ismertél lehetetlent,…azt kerested, hogyan oldható meg bármilyen probléma,… mindig pozitívan álltál hozzá mindenhez, mindenkihez… krisztusi emberként.
A család, a munka, a tanítványok, a munkatársak, mind elfértek a szívedben.
Akárhányszor a családodról beszéltél, éreztük, hogy rajongásig szereted őket, a tieidet… mindent megtettél értük.
Hatalmas elfogadással voltál az általad tanított gyerekek felé is. Gyakran mondtad: Isten szent ege alatt mindenkinek helye van,… nekünk csupán kísérnünk, támogatnunk kell tanítványainkat.
Hosszú éveken át fáradhatatlan lendülettel szervezted a programokat, vitted a gyerekeket a diákönkormányzati kirándulásokra, bearanyozva ezzel a nyaraikat…,s amikor szeptemberben visszatértünk az iskolába, csak hallgattuk, hogy mennyi vidám dolog történt a Balatonnál, a Velencei-tónál vagy éppen a Duna-kanyarban. Kitörő örömmel fogadtad diákjaidat, amikor hónapok, évek múltán visszatértek elmesélni, hogyan is alakult az életük.
Te voltál az, aki ránk, a munkatársaidra is odafigyeltél, …azonnal megláttad, ha gondunk volt, s nem hagytál vigasz nélkül senkit. Kivétel nélkül, bárki mellé odaálltál cselekvő, támogató szereteteddel, jó tanácsaiddal…Annyi éven át a szívből jövő szavaiddal köszöntöttél bennünket a közös névnapokon is. Rugalmasságod, együttműködni tudásod, megértésed példaértékű volt.
Te mindig tudtad, hogy mi az igazán fontos és értékes, …mi az, amiért érdemes időt, erőt, fáradságot nem kímélve dolgozni. Ami igazán fontos: az maga az ember és az ő embersége. Te felismerted ezt, és ez alapján is éltél.
Küzdeni tudásoddal is örökséget hagytál magad után. Mindenkor küzdöttél az igazért, a jóért, …küzdöttél az életért,…csak akkor adtad fel, amikor azt már nem tudtad teljes értékkel tovább élni!
Örökséget hagytál ránk, melyet őriznünk, ápolnunk kell, s legfőképpen továbbvinnünk. Hálásak vagyunk a Mindenhatónak, hogy ismerhettünk,… a munkatársaid lehettünk,…hiányozni fogsz nekünk. Vigaszunk, hogy itt maradt közöttünk az örök derűd, a nevetésed, az emberséged.
Drága Inci, szívünkben örökké élsz!
Lukácsné Tompa Zsuzsanna, pedagógus
