Summary
Refisulisok Erdélyben
Várakozás, öröm és kíváncsiság – ezen érzések kavarogtak a Hajdúnánási Református Általános Iskola és Óvoda 7. és 8. osztályos tanulói és pedagógusai gondolataiban 2023. június 5-én a hajnali induláskor. A HATÁRTALANUL – program sikeres pályázatának köszönhetően 26 refisulis diák és 3 kísérőpedagógusuk; Biró István Attila – intézményvezető, Farkas Ferenc – pályázatíró és Bacsóné Szabó Anikó – osztályfőnök 5 napot tölthetett el Romániában, Erdély szívében június 5-8. között. A tanulmányút során látogatást tettünk Románia magyarlakta településein, betekinthettek a diákok a külhoni magyar iskolások mindennapjaiba, számos magyarságunk történelméhez kapcsolódó helyszínre látogatunk el és Erdély csodás tájain barangoltunk. Az utazás szervezése már hetekkel előtte megkezdődött. Rendhagyó óra keretein belül előzetes ismereteket szereztek a diákok Románia földrajzi elhelyezkedéséről, történelméről, természeti adottságairól és jellegzetes növény – és állatvilágáról. Az indulást megelőző hetekben minden tanuló kiválasztott egy helyszínt, amelyről színvonalas kisbeszámolót készített.
Utazásunk első helyszíne Nagyvárad volt, ahol megnéztük a több mint 100 évig épített, 10 épületet összekötő, barokk stílusú kanonoksort. Az épülettel szemben megtekintettük a Szent László székesegyházat és a püspöki palotát. A székesegyház előtt található Szent László hatalmas szobra. A püspöki palota hatalmas templomkertjébe a Bibliában is fellelhető fűszernövényeket ültettek. Első nap elutaztunk Kolozsvárra is, ahol legelsőnek a Babes – Bolyai Tudományegyetem épületéhez mentünk. Ez Románia legnagyobb egyeteme, ahol magyar nyelvű oktatás is folyik. Ebben az évben ünneplik a magyar nyelvű felsőoktatás 150 éves fennállását a geológiai karon. Az egyetem főépületének előcsarnokában egyetemtörténeti kiállítást tekintettünk meg, majd az egyetem udvarán fogyasztottuk el a szülők gondos kezei által csomagolt úticsomagot. Ezt követően a Főtéren megnéztük a Szent – Mihály templomot, amely Erdély legkorábbi csarnoktemploma. A templom előtt magasodik Mátyás Király Emlékműve. Az emlékmű Mátyás magyar királyunk szülővárosának egyik jelképe. A főtértől nem messze található Mátyás király szülőháza, amely Kolozsvár legrégebbi emeletes háza. A ház már az 1440-es években is állt, hiszen itt született Hunyadi Mátyás, későbbi nevén Mátyás, az igazságos 1443-ban. Magyar nyelvű, bronz emléktábla emlékeztett minket a dicső múlt eseményére. Szállásunkat az esti órákban foglaltunk el Nagyenyeden.
Második nap Magyarlapádra utaztunk, ahol magyar anyanyelven tanulhatnak a gyerekek a helyi iskolában. Sok családban annyira fontos a magyar nyelv használata és a magyarság megőrzése Székelyföldön, hogy a környező településekről járatják oda gyerekeiket illetve néhányan az iskola melletti kollégiumban laknak. Borbándi András Nagytiszteletű Lelkipásztor nagy-nagy szeretettel fogadott és körbevezetett minket a templomkertben. A felújított református templom megtekintése után átsétáltunk a Magyarlapádi Szórványkollégiumba. Testvériskolánk tanulóihoz ajándékokkal érkeztünk meg, majd felsétáltunk a hegyoldalban rejtőző cserkészházhoz. Rövid szünetet követően kezdetét vette a várva várt számháború. Valljuk be, a hazai csapat már otthonosan mozgott a terepen. A számháború végére már mindenki megéhezett és jólesett a hegyoldalban elfogyasztott ebéd. Következő úticélunk Torockó volt, ahol legelsőnek a torockói múzeumot látogattuk meg. A múzeum vezetője érdekes dolgokat mesélt a falu életéről, a műemléknek számító épületekről és a régi hagyományos torockói viseletekről. Olyan ruhákat láthattunk itt, amely a világon csak erre a településre jellemző. A torockószentgyörgyi várromhoz vezető út könnyed túrának indult, majd igazi hegymászásba csapott át. Nemcsak a hatalmas hegyekben gyönyörködtünk, hanem ritka és védett növényeket, pl árvalányhajat is felfedeztünk. A várrom tetején megpihentünk egy rövid időre és gyönyörű panoráma tárult elénk középpontban az óriási Székelykővel.
Harmadik nap a Tordai Sóbánya mélyére kétféle útvonalon lehetett lejutni. A bátrabbak 14 emeletnyi fából készült lépcsősoron jutott le a friss és tiszta levegővel telt bányába. Néhányan az üvegfalú liftet választották, amelyből lenézve szinte húzott minket a mélység. A bányában sok szabadidős tevékenységből lehetett választani: pingpong, minigolf, lehetőség van kosárlabdázni, de akár focizni is lehet. A Tordai – hasadék mélyére egy hosszabb túraútvonal mentén jutottunk be. Eleinte könnyedebb sétának tűnt, majd egyre inkább szűkült az útvonal, fából épített hidakon keltünk át. Néhol több méter magasan, már csak egyesével fértünk el a sziklafal peremén. Sok helyen a sziklafalba drótköteleket építettek be, hogy a sziklákon fel tudjunk kapaszkodni. Nem csak a turisták kedvelt helye ez, hanem a profi hegymászóké is, akik a szédítő magaságból integettek nekünk. Az ízletes vacsorát már Székelyföld szívében, Székelyudvarhelyen fogyasztottuk el. A mozgalmas napok ellenére esténként még sétáltunk a városban, késő éjszakáig beszélgettünk és nagy kártyacsatákat vívtak a gyerekek.
Másnap reggel a bőséges reggeli elfogyasztása után a Békás-szoroshoz vezetett utunk. A szoros belsejébe vezető szerpentines úton sétáltunk, ami nagyon hangulatossá tette a helyszínt. Szemet gyönyörködtetőek voltak számunkra az óriási sziklafalak és a mélységben csordogáló patak. Hosszas sétánk alatt számos természeti képződmény tárult a szemünk elé. Ezt követően busszal megérkeztünk a Gyilkos-tóhoz. A tó nevét a keletkezéséről és a vízből kiálló, elhalt fák maradványairól kapta. Ezután nem maradhatott ki az igazi erdélyi kürtöskalács és lángos megkóstolása sem. Megtekintettük Csíksomlyónál az úgynevezett Csíksomlyói Nyerget, amely minden évben az összmagyarság legfontosabb keresztény zarándokhelye. A két hegy közötti nyeregben minden év pünkösdjén több százezer keresztény ember vesz részt a Hármashalom oltár előtt megtartott szentmisén. Most mi egyedüliként kapaszkodtunk fel a hegyoldalon, amely itt is egyszerű sétának indult. Néhányan a meredekebb hegyoldalt választották, de a végére mindenki felért. A Nyereg tetejére épített hatalmas székelykapunál újból elcsodálkoztunk azon, hogy milyen gyönyörű tájak vesznek minket körül. A lefelé menet már gyorsabb volt. Lent megtöltöttük a kulacsainkat a természetes, szénsavas forrásvízzel. Néhányan szót váltottak egy helyi lakossal, aki ékes tájszólással a mindennapi élet egyszerű bölcsességeit osztotta meg a gyerekekkel. Székelyudvarhelyre visszaérve a vacsora elfogyasztása után nem maradhatott el séta közben a kézműves fagyi megkóstolása sem.
Az utolsó Székelyföldön töltött napunkat Farkaslakán kezdtük, ahol megkoszorúztuk híres írónk, Tamási Áron sírhelyét. Rögtönzött irodalomóra keretein belül megismerték a diákok világhírű írónk életútját és híres műveit. Ezután Szovátára mentünk, ahol megcsodáltuk a fürdőváros régi, impozáns épületeit, majd megérkeztünk a híres Medve-tó partjára. Nevét arról kapta, hogy a tó formája egy ágaskodó medvére hasonlít. Mivel utunk során nem találkoztunk vadon élő medvével, így beértük egy fotó erejéig a tó partján álló fából faragott macival. Szomorú szívvel, mégis óriási várakozással kezdetét vette a hosszas hazaút Magyarországra.
Az utazás fáradalmait kipihenve a következő héten a kiránduláson résztvevő gyerekek élménybeszámolót tartottak az iskola közösségének a mögöttük álló napokról, melyet mindenki ámulattal hallgatott.
Bízunk benne, hogy a következő években is sikerül majd diákjainknak Határtalanul-pályázaton részt venniük s megismerkedniük a külhoni magyarsággal.
Bacsóné Szabó Anikó, Farkas Ferenc
