Mese habbal – könyvtári olvasótábor

A Timóteus táborok keretében idén először szerveztünk könyvtári olvasótábort az alsó tagozatos gyermekeknek. A tematika a magyar népmesék köré épült sok játékkal, kreatív tevékenységekkel, közösségépítő feladatokkal.

Minden reggel rövid áhítattal kezdtük a napot – Barátra lelhetsz; Örömjáték; Kincset találhatsz; Szeresd és védd a növényeket!; Isten angyalai kísérnek és segítenek – és értékeléssel, a nap során gyűjtött jutalom „fabatkák” számbavételével zártuk.

Hétfőn memóriajáték segítségével megismerkedtünk egymással, majd megismertük a heti programot, a „tábori 10 parancsolatot” is. Ez a továbbiakban segítségünkre volt abban, hogy jókedvűen, egymásra figyelve tölthessük el a hetet.

Első nap egy közismert népmese (A kakas és a pipe), és egy kevésbé ismert mese (A bujdosó macska) feldolgozása volt a csoportok feladata. Akik hamar elkészültek kedvükre „olvasókuckózhattak”, vagy „fabatka” jutalomért kérhettek a korosztályuknak megfelelő nehézségű rejtvényt, feladatot.

Felnőtt segítséggel elkészítettük a tábori nyakkendőnket is: a tábor nevével és népművészeti motívumok felhasználásával tervezett sablont a kifeszített kendőre helyeztük, majd textilfesték szóróval fújtuk le.

A foglalkozások közötti időt közös játékkal töltöttük ki: pl. Mátyás király levelet ír…, Evolúciós játék, Magyar népmesék memóriakártya stb.


Kattints a képekre a nagyításhoz!

Kedden a Magyar népmesék rajzfilmsorozat egyik részét néztük meg. (Mesenézésre minden nap szakítottunk időt, például az ebéd utáni csendes pihenő alatt.) A délelőtt folyamán mondatcsíkokat vadásztak a csoportok: A három dió című népmese hiányzó mondatai az iskola épületében, az udvaron rejtőzködtek. A mese kiegészítéséért, a kapcsolódó feladatok megoldásáért most is „fabatka” járt.

Pihenésképpen desszertes tálkát festettünk ezen a napon. A porcelánfestő toll használatának megtanulása nem volt könnyű feladat, de a végeredmény látványos, különleges tálka lett. Ebéd után már mindenki a saját, egyedi díszítésű tálkájából fogyaszthatta el a tejszínhabos gyümölcsdesszertet.

A csendes pihenő alatt, az olvasás, színezés mellett „az ország mesemondójaként” is ismert, különleges orgánumú színész, Szabó Gyula előadásában hallgattunk mesét.   

Szerdán Hétpróbások vándorúton – Kalandozás Meseországban című akadályversenyen 7 próba teljesítésével bizonyíthatták be a csapatok, hogy otthonosan mozognak Meseországban.

Utazás Csizmás Kandúrral – A csapattagok hétmérföldes csizmában, kalapban hatalmas léptekkel tették meg az akadályokkal teli vándorutat.

Tarkabarka apróhirdetések – Meseország folyóiratában megjelent hirdetésekről kellett kitalálni, hogy melyik meséből melyik szereplő adhatta fel.

Mézeskalács házikó – A versenyzők ügyesen, kéz segítsége nélkül fogyasztották el a desszertes tálról a süteményt.

Hamupipőke – A sárgaborsó és lencse szétválogatása türelmet, összehangolt csapatmunkát igényelt.

Hétmérföldes csizmában – A gyerekek könnyen felismerték Meseország hőseit a bemutatkozásukból.

Leplezzük le Háry Jánost! – A mesélő sok füllentését felismerték és kijavították a versenyzők.

Szerencsejáték – A lottószelvény helyes kitöltéséhez a mesei számok ismeretére volt szükség.

Ezen a napon különleges módon jelent meg a „hab”: borotvahab és ételszínezék felhasználásával könyvjelzőt készítettünk. Drótozás is szerepelt a programban: igazi hercegkisasszonyi ékszer készült – a lányuk maguknak, a fiúk anyának, testvérnek szánva készítettek dróthajtogatással ékköves gyűrűt.

Csütörtökön városnéző kisvonattal a Csepüsszőlőbe mentünk. A szőlőskertet és a műemlék jellegű csőszkunyhókat Buczkó József címzetes múzeumigazgató mutatta be. Megtudhattuk, hogy mi volt a szőlőskertek szerepe a város életében, megismerhettük a csőszkunyhók berendezését. Az idegenvezetőnk elmondta, hogy mi volt a csőszök feladata, hogyan élték napjaikat tavasztól őszig, hogyan tartották a kapcsolatot egymással és a városban lakókkal. Egy csőszkunyhó felújítása folyamatban van, így a restaurálási munkálatokba is bepillanthattunk.

A Ligetben Benedek Elek szőlős meséi közül az egyik népszerű mese – Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack – meghallgatása után a csapatok árnyékos filagóriákba elvonulva dolgozták fel a mesét. Alig hibáztak a gyerekek, így ezen a napon is sok „fabatkát” sikerült begyűjteni.

A feladatok megoldása után játékra is jutott idő, majd az iskolába visszatérve, ebéd után közös jégkrémezéssel zártuk a programot.  A kánikulában igazán jól esett a napi desszert.

Pénteken saját mesekönyv készítéséhez láttak a csoportok. Kiválasztották azt a lapbook sablont, amiben dolgozni szerettek volna, majd áttekintettük azokat a meséket, amelyekkel a hét folyamán foglalkoztunk. Egy-egy hívószó a táblára is felkerült, hogy segítse az ötletek megfogalmazását.

Meseírás közben két kreatív tevékenységet is megvalósítottunk: origami hajtogatással királyi – királykisasszonyi koronát készítettünk, és kavicsfestéssel örökítettük meg legkedvesebb mese-motívumainkat.

Az elkészült mesekönyvek prezentációja után sor került a hét során megszerzett fabatkák számbavételére. Ekkor már óriási volt az izgalom, hiszen a legügyesebbek 30 fölötti jutalom fabatkával rendelkeztek. Sorrendben ők választhattak először a könyvek, színezők közül, majd a gyűjtött fabatkák számát figyelembe véve sorban mindenki. Senki nem maradt ajándék, olvasnivaló nélkül.

A tábori programok előkészítéséért, a lebonyolítás során nyújtott segítségéért hálás szívvel mondok köszönetet Molnár Andrásné iskolai könyvtárosnak, Petz Gyöngyi tanítónőnek, Bárány Szilvia, Drótár Anikó, Nagy Zsuzsanna és Széki Viktória szociális segítőknek, Szalka Eszternek, aki közösségi szolgálatot látott el körünkben és a Volosinovszki Zoltánnak, a Családsegítő Szolgálat dolgozójának.

                                                                       Buczkóné Magi Irén                                                   intézményvezető-helyettes, táborvezető

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.