SZÁRNYALJUNK EGYÜTT! a Református Általános Iskolában

A repülés ősi vágya az embernek. A repüléshez bátorság kell, nem kevés. Az Nemzeti Tehetség Program MTTD-19 pályázattal támogatott “SZÁRNYALJUNK EGYÜTT!” programunkban nagyon sokfelé igyekeztünk elreptetni a természettudományok terén 16 fő tehetségesnek mutatkozó 5., 6., 7. osztályos tanulónkat a gondolat sebességével és a kézügyességük segítségével. Sok mindent készíthetünk, amivel tudományos játékokat játszhattunk mintegy 30 órán keresztül. Játszva tanultunk a repülést körbe járva a tudományok területén, azt várva, hogy a természetismeret, biológia, fizika, földrajz, informatika, technika mind a jó barátunkká válnak. Mottónk: “Míg ki nem próbálod nem is hiszed milyen szórakoztatóak, ezek a tudományok.”
A madarak tájékozódásának vizsgálata közben varrótűből saját iránytűt készítettünk, amit pontosság tekintetében össze is hasonlítottunk a saját telefonunkra telepített digitális iránytűvel, illetve katonai tájolóval. Kis szárnyas barátainknak madáretetőket barkácsoltunk, töltöttük fel eleséggel és az etetésük szabályait is megtanultuk. Ezeket az etetőket az óvodánk kertjében helyeztük el. Sadako Sasaki japán kislány emlékére – aki az atombomba késői áldozata volt – megpróbáltunk 1000 db darumadarat hajtogatni. Így a japán origami mellett az atomenergia áldásos és átkos hatásait is megismertük a madárhajtogatás közben. Leonardo da Vinci polihisztorral ismerkedve az övétől egyszerűbb ejtőernyőt készítettünk. Az igazi élmény a templomtoronyból történő kihajítása volt minden gyermekünk számára. Építettünk nem hagyományos repülő szerkezeteket is. A focisták ismerik, ha nem is név szerint a MAGNUS hatást, vagyis a csavart labdát. Ennek mintájára készítettünk két talpával összeragasztott söröspohárból forgószárnyú alkalmatosságot, amit gumiszalaggal lőttünk ki. A digitális technikát (telefonnal készített lassított felvétel) használva tudtuk tanulmányozni tudományosan hogyan is repül.
Egy PET palackkal sűrített, léghajtású rakéták készítése és reptetése olyan élményt jelentett, hogy a programon kívül a tanórai szünetekben a “kilövéseket” időnként közkívánatra megismétlünk. Természetesen egy vízhajtású rakéta tette fel a “koronát” a következő foglalkozásra, általa lett kézzelfoghatóvá, látványossá a rakétahajtás. Leendő űrhajósainkra” további hatást

gyakorolt az APOLLÓ 11 rakéta 1:96 arányú élethű modelljének összeállítása, amivel eljátszottuk a Holdra szállás és visszatérés lépéseit is.
A gólyafészkek vizsgálata egy minidrónnal a járványügyi helyzet miatt sajnos elmaradt, helyette az országban sok helyen kihelyezett élőkamerák online megfigyeléseivel követtük a gólyafiókák kikelését. Szerencsére nem maradt el várva várt madárgyűrűzés Tiszalökön, nagy élmény volt a befogott, törékeny énekes madarakat közvetlen közelről tanulmányozni.
A Naprendszerünk valóban arányos modelljét kihelyeztük a város területére. Templomunk kerítésére helyezett fél méter átmérőjű Naphoz viszonyítunk minden átmérőt és távolságot, így a Földünk csak 4,5 mm átmérőjű lett. Érdekesnek találták a gyerekek, hogy a Neptunusz és a Plútó már nem fértek el a városunk határán belül.
Igyekeztünk a telefonokat is értékes tudományos vizsgálati eszközzé alakítani. Saját telefonjainkkal és VR szemüvegeinkkel virtuális repüléseket hajtunk végre. Készítünk a telefonjainkból és egy csepp vízből digitális mikroszkópot, a megfelelő adapterek birtokában pedig a meglévő mikroszkópjainkat és madár-megfigyelő távcsöveinket is digitalizálhatták saját készülékeikkel a gyerekek. Így a vizsgálatait mindenki a saját telefonján rögzíthette, tovább nagyíthatta, szerkeszthette. Egy kirándulás keretében az Agora DIGITÁLIS tér kutatóközpontjában is eltöltünk egy délutánt a kis tudósainkkal. A természetismereti laborvizsgálat mellett természetesen a robotokat bemutató foglalkozás volt a legfőbb attrakció, ami után biztosan mindenki a velünk interakcióba lépő humanoid robotról álmodott mindenki
Zárásként az elkészített eszközeinkből, tudományos vizsgálati anyagainkból egy kiállítást is rendeztünk az iskolánkban, kedvet csinálva a folytatáshoz mások számára is. Célunk volt a programsorozattal az abban résztvevő tehetséges tanulóink számára a tudományos kíváncsiságuk felébresztése élménypedagógiai módszerek használatával. Úgy érezzük elértük célunkat, megérte a befektetés. Reméljük a Nemzeti Tehetség Program további hasonló pályázatával a folytatni tudjuk tanulóink élményalapú tehetség gondozását.

Biró István Attiláné és Farkas Ferenc projektvezetők

(Megjelent a Nánási Újság 2021. 01.21-i számában)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük